A legutóbbi hírek.
http://index.hu/kulfold/2010/06/26/orosz_rulettezik_a_kirgiz_kormany/
http://index.hu/kulfold/hirek/2010/06/19/tobb_ezer_menekult_tert_haza_kirgizisztanba/
http://index.hu/kulfold/2010/06/18/tizszer_tobben_halhattak_meg_kirgisztanban/
http://index.hu/kulfold/2010/06/16/etnikai_tisztogatasra_emlekeztet_ami_kirgizisztanban_tortenik/
http://index.hu/kulfold/2010/06/18/tizszer_tobben_halhattak_meg_kirgisztanban/
http://index.hu/kulfold/2010/06/12/orosz_katonakat_kert_a_kirgiz_kormanyfo/
Korábban írtam, hogy a kirgizek nagyon emlékeztettek a furfangos székelyekre - nos, ezt az alábbi hír csak megerősítette:
Az amerikai légibázis bezárása után (véletlen egybeesés ugye, hogy Moszkva épp előtte ajánlott támogatást az országnak) az USA mégis tranzitlehetőséget kapott ...
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=90282&Itemid=99
Nehéz út
Kirgizisztánnak reformtörekvései dacára 1991 és 1995 között rendkívül mély gazdasági válságot kellett átélnie: a nemzeti jövedelem közel a felére csökkent. 1996 óta ugyan gazdasági növekedés tapasztalható, de ez nagyon alacsony bázisú és rendkívül törékeny.
A kirgiz gazdaság az egyik legelmaradottabb a FÁK térségben. Gazdasági teljesítménye még mindig nem éri el az 1991. évi szintet, csupán annak körülbelül 90%-át. Az ország gazdasága alapvetően az alapanyagiparra épül. A belpolitikai változások, nyugtalanságok nehezítik a gazdaság fejlődését.
1996 óta mintegy 2,5 milliárd USD külföldi működőtőke érkezett az országba. A befektetések a közlekedésbe és hírközlésbe, a bányászatba és a feldolgozóiparba irányulnak. A Világbank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, a német KfW Bank és az Iszlám Fejlesztési Bank 1,6 milliárd USD-t különített el Kirgizisztán részére az ország függetlenségének kikiáltása óta, ebből 1,5 milliárd USD a hitel és a segély, 120 millió USD a műszaki segítségnyújtás.
Az ország a Transparency International korrupciós listáján a 166. helyet foglalja el Üzbegisztánnal, Türkmenisztánnal, Kambodzsával és Zimbabwéwal együtt.
Kirgizisztán tagja az Eurázsiai Gazdasági Közösségnek (EÁGK), 1992. óta tagja az IMF-nek és a Világbanknak, szoros kapcsolatban áll a legtöbb nemzetközi pénzügyi szervezettel (EBRD, Ázsiai Fejlesztési Bank), és 1998-ban (a FÁK államok közül elsőként) felvételt nyert a WTO-ba.
Az EU és Kirgizisztán közötti kétoldalú kapcsolatokat az 1995-ben megkötött Partnerségi és Együttműködési Megállapodás intézményesítette. Az elmúlt évek gazdaságpolitikájának legfőbb eredménye, hogy sikerült biztosítani Kirgizisztán makrogazdasági stabilitását.
A törékeny pénzügyi helyzetben Kirgizisztán erősen ráutalt az IMF-el és a Világbankkal történő együttműködésre. A Valutaalap enyhítő és gazdasági stabilizációs programot (PRGF), az IBRD az államigazgatás reformját, a gazdaság tartós növekedési tendenciáinak megerősítését és a magánszektor fejlesztését, vidékfejlesztési, szegénységmérséklő, oktatási és egészségügyi programot támogat.
Országprofil:
Lakosság 5,3 millió
GDP növekedés: erőteljes ingadozásokat mutat: 2,7% (2007), -0,6% (2006), 6% (2005)
GDP: 10,5 milliárd USD (2007)
GDP/fő: 1999 USD (2007)
Inflációs ráta: 6,4% (2007)
Munkanélküliség: 18% (2007) – a keresőkorúak közül nagyon sokan külföldön dolgoznak
Szegénységi küszöb alatt élők aránya: 40% (2004)
Internet-használók: 5,6% (2006)
Forrás: www.indexmundi.com
Kirgizisztán és
Magyarország
Gazdaság
Gazdasági kötelékeink terén a magyar import dominál; 2008-ban a magyar-kirgiz kereskedelmi forgalom mintegy 8 millió USD-t tett ki, amely teljes egészében a rendkívül szűk termékösszetételű magyar kivitelből állt. Ennek 91,0%-át öt termék adta: gyógyszer, zöldség és gyümölcs, a villamos gépek, valamint irodagépek, cukor és ruházati cikkek. Korábban behozatalunk Kirgizisztánból mindössze két tételből tevődött össze, a szervetlen vegyi termékekből és dohányból.
Kirgizisztán a
külföldi beruházások növekedésében érdekelt. Magyarországtól
tapasztalatok átadását várják, továbbá közreműködést néhány
ágazatban, így a mezőgazdaság, mezőgazdasági termékek
feldolgozásának fejlesztésében, a turizmus és a szolgáltatások
területén. A biskeki Szabad Gazdasági Övezet adó- és egyéb
kedvezményeket nyújt a külföldi befektetők számára. Kirgizisztán
egyfajta "invesztíciós kapu" is lehet Kína, a FÁK térség,
távlatokban pedig Afganisztán felé.
Az említett területekhez kapcsolódóan (borászat, építőipar, farmergazdaságok fejlesztése, turizmus, befektetés-ösztönzés) rajzolódik ki egyébként az előkészítés alatt álló magyar donortevékenység Kirgizisztán felé. Ez a kezdeti technikai segítségnyújtásból, a későbbi projektfinanszírozás szakaszban konkrét gazdasági eredményeket hozhat. Lehetőség van harmadik piacokon történő együttműködésre – különösen, hogy Kirgizisztán tagja a WTO-nak.
Emberek
A két nép mentalitása, nyitottsága nagyon hasonló, számtalan szavunk is közös, és a kirgizek valóban kíváncsiak arra, hogy a magyarok hogyan élnek. Kulturális kapcsolatainkat napjainkban leginkább a két nép és nyelv kapcsolódási pontjait kutató magyar nyelvészek és a turisták jelentik. Egyre több honfitársunk látogat el Kirgizisztánba, ahol hegyi túrák, lovas- és vadászprogramok, a mai napig nyomokban fennmaradt hagyományos életmód (őseink életmódja) megtapasztalásának lehetősége várják őket. Az ország egyik legszebb része az Issyk-Kul tó és környéke, amely alakjában és színében egy hatalmas kék szemhez hasonlít, a világűrből is látható, és nyáron sok turistát vonz Oroszországból és Kazahsztánból.
A Kirgizisztánba utazók számára több légitársaság is kínál járatokat, vízumot a bécsi kirgiz vagy a budapesti kazah követségen keresztül tudják beszerezni – a bécsi igénylés talán egyszerűbb, mert ekkor nincs szükség meghívólevélre.
Társadalom
Kirgizisztán lakosainak többsége kirgiz, de a mintegy tízszázaléknyi orosz kisebbségen felül számtalan népcsoport – tadzsikok, üzbégek, ujgurok, kalmakok – gazdagítják az ország sokszínűségét.
A lakosság döntő többsége muszlim, ez azonban az európai ember számára csak kevéssé érzékelhető. Kirgizisztán sokkal inkább a húsz évvel ezelőtti Délkelet-Európa benyomását kelti, vidéken pedig mintha az erdélyi magyar falvak hangulata köszönne vissza – a házakban, színekben, természetben, és a közép ázsiai jelleg ellenére néha még az arcokban is. Az kirgizek nyitottak és barátságosak, életükben a vendégszeretet kiemelt szerepet kap. Érdekes módon szinte minden kirgiz úgy tudja, hogy rokonok vagyunk – és ebben a társadalomban a rokonság fontos szervező erő.
A kirgiz családok még ma is sok gyereket vállalnak; a modernitás ötvöződik a hagyományokkal: a városi fiatalok valószínűleg kevéssé különböznek itthoni kortársaiktól, a vidéki utak mentén pedig még mindig szamárháton legeltető gyerekek hajtják a birkacsordákat.
Gazdaság és állam
A gazdaság a szovjet idők végével összeomlott. A gyárak bezártak, a romjaik megmaradtak. Az elmúlt években kínai vállalkozók néhányat újra megnyitottak, ám az itt foglalkoztatottak száma töredéke a húsz évvel korábbinak.
Akinek van munkahelye, fizet jövedelemadót és szociális járulékokat, de az (elsősorban a nőket sújtó) hivatalosan 18%-osra, azonban nem-hivatalos források szerint ennél sokkal magasabbra becsült munkanélküliségből is kitűnik, hogy a társadalom egy része nem kerül kapcsolatba az államháztartással. A munkanélküliség nem jelenti azt, hogy az emberek nem dolgoznak: a háztáji vagy a szürkegazdaság valamiféle jövedelmet biztosít számukra. A jelenlegi válság az országot kevésbé sújtja, illetve hatása lassabban gyűrűzik be, hiszen a külföldi vállalatok száma és a banki hitelek aránya alacsony. A külföldön – elsősorban Oroszországban, Kazahsztánban – dolgozó kirgizek közül azonban sokan elvesztették állásukat, így a hazautalt pénzek elapadása az otthon maradottakat igen érzékenyen érinti.
Az ország számára talán az egyik legnagyobb probléma, hogy az állam mint társadalmi szervező erő nem igazán működik, a korrupció magas, az embereknek pedig még tanulniuk kell a demokráciát, az önszervezést és érdekérvényesítést, felelősségvállalást, hiszen a szovjet rendszer előtt a kirgiz nomád társadalom nem volt összefüggő, a fejlődés pedig nem természetes módon zajlott, így nem hagyott teret egyfajta természetes kibontakozásnak.
Az országban az elektromos energia az egyeduralkodó, mivel az ország a hegyi folyókon kívül nem rendelkezik más energiaforrással. A lakosság 2008-ban súlyos energiaellátási gondokkal szembesült, így napi(!) 6-8 órás áramszüneteket kellett elszenvedniük, ami nemcsak a világítás, hanem a fűtés hiányát is jelentette.
A közlekedés a földrajzi adottságoknak megfelelően nehézkes: az országban szinte nincs vasúthálózat vasúti összeköttetés, a nagyobb távolságok repülővel hidalhatóak át, így például az északi főváros, Bishkek és a délebben fekvő Osh között napi többszöri járat közlekedik. A mobiltelefon általánosan elterjedt, az internet-ellátottság azonban nem közelíti meg az itthon megszokottat. A modemes elérést a gyakori leállások nehezítik.
Kirgizisztán jövőbeli fejlődési lehetőségei között kiemelhető a biogazdálkodás (az országban folyó nomád állattenyésztés valójában már ma is megvalósítja), a hagyományok és a természet tiszteletén alapuló öko-turizmus.
Kirgizisztán, a távoli „rokon”
A két magyarországnyi területű, ötmilliós Kirgizisztán Közép-Ázsiában fekszik, Kína, Üzbegisztán, Tadzsikisztán, Kazahsztán szomszédságában. Az ország hivatalosan 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól, azonban Oroszországgal való kapcsolata – sajátos történelmi összefonódásuk miatt – ma is szoros, a szovjet időkhöz való viszonya pedig igen árnyalt, hiszen a modernizálódás a szovjet rendszeren keresztül érkezett az országba.
Iskolák, városok, gyárak épültek, ám a kirgizek kénytelenek voltak a cirill ábécére áttérni, és a török családhoz tartozó nyelvük háttérbe szorult. A közigazgatás, kormányzat nyelve mind a mai napig a második hivatalos nyelv, az orosz.
Kirgizisztán a több ezer méter magas hegyek országa – ezek szépségéről árulkodik, hogy Ázsia Svájcának is nevezik – turisztikai adottságai kiválóak. Területének közel 5%-a művelhető (a folyóvölgyek), ami az ásványkincsekben, elsősorban energiahordozókban szegény ország gazdasági lehetőségeit jelentősen behatárolja. Stratégiai fekvésének köszönhetően (Afganisztán, Oroszország, Kína közelsége) azonban gyakran nagyhatalmi játszmák színtere – a közelmúlt hírei szerint Kirgizisztán orosz nyomásra az amerikai légibázis bezárása mellett döntött.
Nemzetközi fejlesztési projekt Kirgizisztánban
A Híd a Harmadik Világért Alapítvány 2008-ban nemzetközi fejlesztési tevékenysége keretén belül kirgiz partnerével, a TES – Képzési és Tanácsadó Rendszer Központtal együttműködésben bonyolította le „A mezőgazdaság fejlesztése vidéki és városi területeken Kirgizisztán déli részén“ címet viselő projektjét, amely mezőgazdasági képzést nyújtott a helyi mezőgazdasági szakemberek, tanácsadók és gazdák részére.
A projekt a Külügyminisztérium támogatásával, a 2007 NEFE NGO keretből valósulhatott meg, Magyarország nemzetközi fejlesztési tevékenységének része képpen.
Kirgizisztán 1991-ben vált függetlenné a Szovjetuniótól. A földreform során a közös földeket felosztották, így elsősorban háztáji gazdálkodásra alkalmas méretű területek kerültek magánkézbe. Az új kisbirtokosok kevés vagy már idejétmúlt mezőgazdasági ismeretekkel rendelkeznek, melynek oka, hogy a szovjet időszakban a kolhozok egyfajta szervezőerőt és információs bázist jelentettek, ami a függetlenség kivívása után egyszerre megszűnt. A múlt rendszer sajnos nem tanította meg az embereket sem az önállóságra, sem a termelés piaci igények és gazdaságossági szempontok szerinti megtervezésére. A gazdák ezért a lehetőségekhez képest alacsony hatékonysággal termelnek, a vegyszerezés általában nem szakszerű, gyakran alapvető ismereteknek nincsenek birtokában, a termesztett/tenyésztett fajták pedig nem megfelelő hozamúak.
A 2008-as tréningsorozat közvetett célja volt, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez a mezőgazdaságból élők körében és az egyes agrártermékek minőségének növeléséhez Kirgizisztán Osh tartományában. A projekt során mezőgazdasági tanácsadók és gazdák érdeklődésüknek megfelelő témákban – mint vállalkozási ismeretek, a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb fajták kiválasztása, környezetbarát, korszerű gazdálkodás – részesültek elméleti és gyakorlati képzésben. A közel egy éves képzés végeztével a gazdák a termésátlagok és a jövedelmezőség növekedéséről számoltak be. A projekt tanulsága, hogy a fejletlenebb gazdaságú országokban alapvető információk közvetítésével jelentős bevétel növekedés érhető el az egyének szintjén, azaz újra beigazolódott, hogy a képzésbe fektetett pénzek megtérülnek.
A Híd a Harmadik Világért Alapítvány 2009. március 9-én a Napi Gazdaságba befűzve önálló mellékletet (neve: corporAID Magazin) jelentetett meg a poszt-szovjet, elsősorban közép-ázsiai országokkal kapcsolatban. A cikkekben igyekeztünk általános képet adni a térségről, de leginkább arra buzdítani az olvasókat, hogy ismerjék meg ezeket az országokat. A corporAID Magazin általános célja, hogy jó példákkal, információkkal, figyelemfelkeltéssel ösztönözze a felelős befektetetéseket a világ fejlődő térségeiben, mivel a FELELŐS, partnerségen alapuló gazdaság munkahelyeket tud teremteni, és hozzájárulhat az ott élők életszínvonalának emeléséhez.
Az Alapítvány Kirgizisztánban több nemzetközi fejlesztési projektet valósított meg.
A következő bejegyzések tehát a megjelent cikkeket, írásokat tartalmazzák.
Az előbbi fejkendős hírhez kapcsolódóan:
Az országban sok nép él együtt, több vallás.
Az oroszok természetesen ortodoxok (és főleg a városokban élnek), de a lakosság háromnegyede muszlim.
A kirgizek (és régi sztyeppei lovasnépek, pl. mongolok, így Dzsingisz Kán) ősi hite a tengrizmus, tengrianizmus, amely ma modern formában éled újjá. A tengrizmus összefonódott a sámánhittel. Az új tengrizmus a kirgiz kormány támogatását is élvezi az országban, egyfajta politikai eszközként.
Akit érdekel, járja körbe a kérdést, nagyon érdekes, mert a magyarok, avarok ősi hiteként is emlegetik a tengrizmust, táltoshitet.(pl.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tengrizmus)
A kirgizek szunnita muszlimok, de a Szovjetunió alatt nem gyakorolhatták hitüket, így nem meglepő, hogy bár a muszlim vallás jelei mindenütt észrevehetők, nem (vagy csak kis mértékben) szabályozza a társadalmat. A kirgizek muszlimoknak vallják magukat, de ez a mindennapokban csak csekély mértékben érzékelhető. A függetlenedésig csak néhány (értsd: egy kézen megszámlálható) mecset volt az országban. Azóta nagyon sok, alapvetően egy mintára készült mecset épült, arab pénzekből.
Kép: egy nagyon régi mecset, érdekessége, hogy kínai stílusban készült.
A barátaim, akik egy nonprofit szervezet vezetői: nők, ebből is látható, hogy nincsenek elnyomott helyzetben. A nők közül aki tud, munkát vállal, bár nagy a munkanélküliség. Több faluban jártam, és azt láttam, hogy az asszonyok - felvállalva a hagyományos női szerepeket - valójában leginkább a régi, mondjuk 30 évvel ezelőti magyar falusi léthez hasonló életet élnek.
Az előző, fejkendő-betiltásról tudósító cikkhez kapcsolódva: ottjártamkor sok nő viselt kendőt, de ez inkább egyfajta szokás, beltéren (már ahol volt fűtés) nem igazán volt rajtuk. Mint megtudtam, a kendők mintázatának is van üzenete, ahogy minden kultúrában. Volt, aki egyszerűen egy modern sálat vetett át a fején, de sokan inkább kirgiz kalapszerűséget viseltek, de ha jól láttam, a kendőviselés oka inkább a hideg volt. Még egyszer, szeretném hangsúlyozni, hogy az a városi vagy falusi közeg, ahol jártam, nem tükrözött semmiféle szigorú iszlám szokásrendszert: az emberek és a viszonyok leginkább egy kicsit korábbi Magyarországot juttatták eszembe. A városban a nők modernül és divatosan öltözködnek.
Ismerőseim - helytelenítőleg - meséltek arról, hogy terjedőben van az ortodoxnak nevezett szélsőséges muszlim vonal is, és valóban, a külvárosokban láttunk olyan utcákat, ahol a férfiak ruha- és szakállviselete leginkább az afganisztáni képekt idéztek - ez azonban teljesen idegennek tűnt számomra ebben az országban. Az üzbég határhoz közel több szigorúbb szabályok szerint élő család él, jórészt üzbég hatásra, illetve ők maguk is ehhez a nemzetiséghez tartoznak.
A lakásokban, ahol jártam (faluban és városban) - muszlim szokás szerint - nagyon szép, díszes Korán-idézet lóg a szobában, illetve keleti mintájú szőnyegek fedik a falakat (képek nem igazán voltak). Sok helyen nem széken ültek a falusi házban az étketőasztal körül, hanem az alacsony asztalhoz térdeltek. A padlón is szőnyegek, és az asztal körül kirgiz mintájú ülőpárnák (ezekről még lesz szó egy másik bejegyzésben), a szobákban viszonylag kevés bútor.
Disznót jellemzően nem tartanak, és nem is esznek.
Európai szemnek érdekesség, hogy az utak mentén a temetők félholdas építményekkel vannak tele, némelyik hivalkodóan akár kisebb épületnek is megfelelne - úgy tudom, hogy az arab világban egyáltalán nem jellemző a sírok különösebb megjelőlése - ez helyi jellegzetesség lehet.
Sok száz kilométeres autóutunk alatt útitársaim minden temetőnél jellegzetes mozdulaltot tettek, ahogyan étkezések után is, ekkor "omen"-t mondtak.
Kép: útitársaimmal pihenő az Issyk-Kul tónál
Kép: egy falusi vendéglátónk.
http://vilag.transindex.ro/?hir=10598
"Megtiltották a fejkendő viselését a kirgiz iskolákban"
"Megtiltották a muzulmán fejkendő viseletét a kirgiz iskolákban
- közölte kedden egy illetékes a biskeki oktatási
minisztériumban.
A minisztérium szerint egyes vallási csoportok erős nyomást
gyakorolnak a gyerekekre, s ők meg szeretnék védeni őket ettől.
Előfordult, hogy a tanulók a pénteki ima miatt hiányoztak az
oktatásról. "Ha az oktatás és a fejkendő között kell választanunk,
mi az oktatást választjuk" - fűzte hozzá a tisztségviselő, Damira
Kudaibergenova.
A muzulmán többségű volt szovjet tagköztársaság azzal vádol néhány
vallási csoportot, hogy meg akarják dönteni a fennálló hatalmat.
Tavaly októberben egy iszlám ünnep alkalmával őrizetbe vettek
mintegy száz tüntetőt, s 32-őt elítéltek iszlamista szélsőségesség
vádjával. (mti/reuters)"
Ez a bejegyzés valószínűleg folyamtosan bővül...
A kép: A kirgizek nem esznek disznóhúst (nem is nagyon van az országban), viszont a birkából és a kecskéből készült ételek gyakoriak.
Igen, a kirgizek rokonaiknak tartanak minket (és a rokonság ebben a társadalomban is fontos szervezőerő). Sokan tudják, hogy Budapest a főváros. Volt, aki elpanaszolta, hogy a szovjet időkben érkeztek felőlünk hírek, de ma már semmi.
Ismertebb honfitársaink közül néhányan rendelkeznek kirgiz kötődéssel (ezt nagyrészt mindenkinek a saját szorgalmára bízom, ... pl Mészáros Márta).
Bishkekben, a Néprajzi Múzeumban meglepő tárgyi hasonlóságokkal találjuk szembe magunkat, lehetne akár itthon is, az ősmagyarok életét bemutató tárlat. Mindenképpen javaslom megnézni, ha valakit érdekel az ilyesmi!
Rengeteg hasonló szavunk van. A gyümölcs-gyimis, a kecske-ecske, teve-töö, kicsi-kicsi - a török népekkel való közös múltunk emlékei. A Balaton szó hallatán igen nagyot néztek, mert náluk a ton bala ha jól emlékszem kis fiút jelent.
Nagyon érdekes, sőt furcsán borzongató érzés volt, amikor novemberben több száz kilométert autózva az országban olyan tájakon mentük keresztül, amilyennek az ősmagyarok hazáját képzelem. Rengeteg beépítetlen, tágas tér, legelőként funkcionáló, gyakorlatilag "senkiföldjének" tűnő mezők. Az utak mentén még ma is legelésző nyájakat, lovakat láthatunk, fiatal fiúk vagy felnőtt férfiak lovon ülve hajtják őket, és van, aki nyereg nélkül üli meg a lovat, kantárként egy darab kötél szolgál. Van, aki csacsiháton közlekedik, akár két gyerek is elnyargal rajtuk. Az állatok, főleg a lovak és a tehenek egyáltalán nem hasonlítanak az itthon megszokottra: hiányzik a kitenyésztettség, sokkal természetesebb formájúak.
Még mindig vannak, akik az ősi legeltető életmódot folytatják, jurtában élnek. Persze jurtát sokfelé láthatunk, egyfajta bódé-szerepet tölt be, így például láttam, hogy út menti árusok is abba húzódnak vissza vagy akár ott is alszanak. A jurta (teteje) a kirgiz zászlóban is látható.
Nagyon érdekes, hogy Kirgizisztánban működik a vályogvetés, egyszerűsített formájában az agyagtégla vetése.
Kirgizisztánban sajnos nincs magyar követség (egyik legközelebbi Kazahsztánban található), és ott élő magyarokról is keveset tudunk, a két ország gazdasági kapcsolatai es meglehetősen korlátozottak.
Kép: Ismerős formák és motívumok...
